2. rész: A tesióra

Sziasztok! Tudom, most lehet, hogy nagyon utáltok, hogy sokáig nem hoztam részt, de az ünnepek alatt rokonoknál voltunk, le is betegedtem... ^^" Mint látjátok, lecseréltem a kinézetet, remélem tetszik! :) A rész kissé rövid lett, ugyanis nem szállt belém semmi ihlet. Na, de nem lopom tovább az időtöket, jó olvasást!

Mikazuki-chan

Nick kis akciója után az összes órán forrt az agyam, így a csengő megváltás volt a számomra. Nem vártam meg, hogy együtt menjünk haza, kiviharoztam az épületből és hazacsörtettem. Lehuppantam a kanapéra, és benyomtam valami adót. Ekkor drága bátyám lépett be lihegve az ajtón.

- Basszus, egész végig futottam utánad kiabálva! Nem hallottad meg?

- Nem – mondtam egyhangúan, s le sem vettem a szememet a tévéről. Ő elém állt, s bámult rám. Egy ideig farkasszemet nézhettünk, amikor elkezdett röhögni. Meghökkenten néztem rá.

- Nick… Öhm, jól érzed magad? – végre befejezte a nevetést, és lenézett rám.

- Ez a fej… Na, szóval, ne aggódj, elmondtam a többieknek, hogy nem járunk, hanem a tesóm vagy – azt hiszem, ezzel a hírrel végleg meglepett, de mikor eljutott az agyamig hogy mit mondott, örömömben ráugrottam.

- Na, jól van, szállj le rólam, vagy ledoblak! – nevetett fel. De direkt nem szálltam le, hanem erősebben rákulcsoltam a lábam a derekára.

- Bazd meg, szállj már le! – elkezdett összevissza mocorogni, futkározni, míg végül az nem lett a vége, hogy elesett, én meg le róla, a földre. Igen nagy koppanással érkeztem le. Szikrázó tekintettel nézett rám, amitől megijedtem. Futni kezdtem előle. Már majdnem elkapta a lábamat, amikor az akrobatatudásomnak köszönhetően elszaltóztam a fotelre. Igen ám, a fotelre is értem, de a lendülettől a fotel feldőlt, és én is vele. Mivel nem mozdultam meg a meglepettségtől, Nick kissé megijedt, mert odajött hozzám.

- Úristen Nee, jól vagy? – nézett rám aggódó arccal. Nyöszörögtem neki egy sort.

- Nyaaa, csak segíts, húzz fel! – nyújtottam oda a kezem neki. Egy rántással elintézte.

- Te jó ég, eszel te rendesen? Hány kiló vagy, 50? – papolt nekem.

- Tudod, mindig ilyen alkatom volt. Meg, te vagy erős – néztem rá rezzenéstelen arccal.

Az esti akciónk után eltettük magunkat holnapra. Másnap reggel jókedvűen keltem, mert már végre nem kell hazudnom. Hamar elkészültem, ezért elindultunk. Már majdnem odaértünk, amikor elkezdett zuhogni az eső. Remek. Nekünk meg első óránk tesi. Gyorsabbra vettük a lépteinket, s kettéváltak útjaink. Futottam az udvaron keresztül az öltözőbe. Már jó páran bent voltak. Köszöntem, s nekiálltam öltözködni. A másik osztállyal lesz tesióránk, ahol a szőke szuka is van. Időközben egyre többen szállingóztak be. 8 órakor kezdődött az óra.

- Rendben, értem én, hogy esik az eső, de attól még formában kell maradnotok, Gyerekek! Szóval futás! Mérem az időt! – Még jó, hogy a focipálya kint van az udvaron. Futottuk a köröket, megállás nélkül. Mellettem Yasmen és Belle lihegett.

- Én mhost mindjárt mheg… halok! – nyafogtak mindketten. Az idő elteltével a tanár nem akarta azt mondani, hogy vége, és egyre jobban fáradtan. Az eső sem akart elállni, ezért már eléggé sáros lett a talaj alattunk. Végre megszólalt, hogy most futjuk az utolsó kört. Már majdnem végeztem, amikor megcsúsztam a nagy sárban. Vártam a szörnyű földet érést, de puhára estem. Nem azt mondom, hogy valaki berakott alám egy párnát, hanem valaki elkapott. Mikor kinyitottam a szemem, Kyle-lal találtam szembe magam. Amikor már a lábamon álltam, elengedett.

- Uhh, köszi! – mosolyogtam rá.

- Neked bármikor! – kacsintott rám. Vörös fejjel célba értünk. Nem csak azért, mert kifáradtam… Megfogtam a térdem, s mohón szívtam be a levegőt.

- A-hahaha, a kezdők nem bírják a futást – röhögött a szőke dög a pincsijeivel együtt, s mikor elhalad mellettünk, direkt nekem jött. Oké, ha így játszunk. Odasétáltam mögé, és „véletlenül” leléptem a cipőjét, de olyan szerencsétlen volt, hogy hanyatt esett, így tiszta sár lett. Mindenki egészségesen kiröhögte.

- Olyan bunkó vagy! – visítozott nekem. Párbajunkban megint én kerültem ki győztesen, ő pedig elslisszolt.

- Szép volt! – pacsizott le velem Kyle.

A nap további része eltelt, és elállt az eső. Az egyik órán Yasmen lerajzolta a kezem, mondván unatkozik. A hét többi napján nem történt semmi érdekes, csak a monoton tanórák. Pénteken, mikor mentünk haza, Nick vigyorogva sétált.

- Hétvégén bulit tartunk, eljönnek az osztálytársaim, ha akarod te is meghívhatsz pár embert.

- Benne vagyok! – eresztettem meg egy mosolyt. Miután hazaértünk, gyorsan lepakoltunk, és elmentünk bevásárolni. A boltban összefutottunk Bell-lel, így meghívtam a buliba, és mondtam, hogy Yasment is hívja meg a nevemben.

- Oké! Akkor holnap délután 3-kor nálatok! – mosolygott. Miután kb. egy tonna kajával hazaértünk, végérvényesen elfogyott minden energiám. Miután lefürödtem, fáradtan dőltem be az ágyba, s hagytam, hogy elragadjon az álom.