8. rész: Az alkohol hatásai

Sziasztok, megérkeztem a következővel! :3

Mikazuki-chan

Hétfő reggel… Az az egyetlen jó benne, hogy délután lesz a buli, más meg nem. Ma meg találkozom is Kyle-lal, uh…

Lassan sétáltunk az iskola felé, amikor valaki a nevünket kiabálta. Megpördültem a sarkamon, és mosolyogva köszöntem Belle-nek. Innentől kezdve hárman folytattuk utunkat, s mikor megérkeztünk kettéváltunk. Benyitottunk a teremben, ahol már voltak. Kyle is köztük volt. Elhaladtam előtte, és lehuppantam a székemre. Nagyszerű, hogy én feleltem matekon, amiből nem vagyok valami jó. 

Végül egy négyessel megúsztam, de éppen csak. Szünetben siettem ki a levegőre, mert az agyam szétpattant az egyenletektől. Mélyen szippantottam magamba az oxigént, mikor két kar ölelt át hátulról. Kyle persze pont akkor ment el előttünk. Rosszallóan rám nézett, megrázta a fejét és továbbment. Én az előző sokk miatt ijedtemben hátrarúgtam, és megfordultam.

- Jézusom Luca, sajnálom! – az előbb túl rossz helyen rúgtam meg… 

- Nem baj, én voltam hülye – próbált kinyöszörögni valamit. Nagyon megsajnáltam. 

- Bocsi, tehetek valamit érted? – aggodalmaskodtam.

- Ha kapok egy táncot a bulin, meg van bocsájtva – kacsintott.

- Megegyeztünk – mosolyogtam rá, s visszaindultam a termünkbe ebédelni.  Mikor visszaértem, két kíváncsi szempár fogadott.

- Láttuk az ablakból mi történt – húzták el a szájukat

- Nem értem, miért ilyen gyerekes Kyle… - tanakodott Belle. 

- Várj, én lehet, hogy tudom miért, mert nekem – kezdett bele Yasmen, de Belle befogta a száját. 

- Csak kicsit fel van pörögve, ne törődj vele – mosolygott.

Túléltem az órákat, és siettem haza készülődni, ugyanis kettőkor kezdődik a buli. Kb. fél óráig kerestem csak ruhát. Elhatároztam, hogy veszek egy fél órás fürdőt, és relaxálok. 

Éppen a világ nagy gondjain elmélkedtem, amikor Nick ordibált.

- NICOLE! HOL VANNAK A GUMIMACIIK? - nyújtotta el az i betűt. 

Komolyan, ezt nem hiszem el! Az ember csak egyszer akar lazítani, akkor sem teheti meg. Mérgesen kimásztam a kádból, magam köré tekertem egy törülközőt, és zaklatottan trappoltam le a konyhába. Kinyitottam a szekrényt, kivettem belőle a gumimacikat, és lecsaptam a bátyám elé az asztalra.

- Neked is ilyenkor kell ám gumimacit zabálni – hőbörögtem. Testvéremet ez különösebben nem hatotta meg, csak tömte magába az édességet. Sóhajtottam egyet, és visszavánszorogtam a szobámba. A hajammal nem csináltam semmit, ugyanis az jó úgy, ahogy van. Egy fekete ruha mellett esett a választásom, ami szigorúan a térdem felett 5cm-ig ért. Alá vettem egy harisnyát, és mivel utálom a magassarkúkat, ezért egy fekete lapos cipőt választottam, aminek az elejét egy masni díszítette. Fújtam magamra egy kis parfümöt, majd lehuppantam a kanapéra. Mennyi időm van még? Fél óra? Pff... Nem túl nőies ilyen hamar elkészülni. Elhatároztam magam, hogy elmegyek a lányok elé, ha már ilyen hamar elkészültem. Ha már az egész iskolának lesz a buli, akkor Nick-et is elcibálom magammal, mert milyen lenne már, ha külön mennénk…
- Elmegyünk Bellék elé! – huppantam le bátyám mellé a kanapéra.

- Mikor?

- Most.

- Ilyen korán? Biztos vagy te ebben? 

- Aha! Én nem bírok itthon ülni. Nyomás! – húztam fel.

- Idióta. Táska? Már nem jövünk haza Bellék után, szóval hozd a kis szatyrodat, meg ami kell, és gyere!

Sokszor igencsak elképedem, hogy több esze van Nicknek, mint nekem. Miután visszatértem a táskámmal, elindultunk. Csendesen tellett az út, csak annyit beszéltünk meg, hogy nem issza le egyikőnk se magát. Nos, ha én részegednék le akkor ő eltudna cipelni, de ha ő… Jézus, bele sem gondolok! 

Kopogtam kettőt, és pár perc után Belle anyukájával találtam szembe magam. 

- Ó, szervusz Nicole! Jó téged is látni Nick! Gyertek beljebb, Belle még készülődök – mosolygott kedvesen, és beterelt minket. 

- Kértek valamit? Inni? – kérdezősködött, mire elmosolyodtam. 

Hirtelen eszembe jutott az én anyukám. Mielőtt még nekiálltam volna szomorkodni, elhessegettem a gondolataimat, és válaszoltam.

- Nem, köszönöm, hisz a farsangon úgyis lesz annyi minden!

- Én sem kérek, de azért köszönöm – felelt végül bátyám is.

Időközben Belle is készen lett, így immáron már Yasmen-t mentünk felvenni. 

Ő nyitott ajtót, felöltözve. Mosolyogva beszéltünk arról, hogy mindenki milyen jól néz ki, közben megérkeztünk időre az iskolába. Rengeteg diák volt kint, a tornateremben pedig még inkább. Komolyan, kissé izgultam. Aztán, a sok diák között megláttam Kyle-t. Ott nevetett a haverjai társaságában, engem pedig keserű érzés fogott el. Múlthéten még én is ugyanígy, mosolyogva beszélgettem vele. Most pedig, ha találkozik a tekintetnünk, valamelyikünk elkapja onnan a fejét. Tényleg, mint két óvodás. Sóhajtottam egyet, s magamra öltöttem a boldog formám. 

Hangosan üvöltött a zene a tornateremben, s egész sötét volt, csak a színes fények adtak egy kis világosságot. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idejükbe telt ezt megcsinálni. Észre se vettem, hogy drága fivérem elvándorolt mellőlem, de nem is baj, hisz nem leszek olyan idegesítő hugica, aki folyton a bátyja nyakán lóg. - Nem jöttök táncolni? – néztem barátnőimre.

- Tudod, mi nem tudunk táncolni – húzta el a száját Yasmen, Belle pedig lesütötte szemeit.

- Olyan nincs! – akaratoskodtam, és kihúztam őket a parkettre.

Átéreztem a zene ütemét, aztán… Nem is tudom, mi történt. A testem magától mozgott, és Yasmenék is egészen belelendültek.

Több pörgős szám után egy lassú következett, mire többen leültek, és csak a szerelmespárok sétáltak fel. A terem végében megláttam Kyle-t, ahogy egyedül ücsörgött. Mikor ő is észrevett, hirtelen felállt, és megindult felém.

- Ez a tánc az enyém akkor – szólalt meg hirtelen mögöttem Luca, és felhúzott a táncolók közé. Riadtan kerestem Kyle-t, de már csak a becsapódó ajtót láttam. Fel akart kérni? Vagy nem? Összezavarodtam. Istenem, Kyle! Rosszabb vagy, mint egy óvodás kislány! Inkább hagyom az egészet a francba. Rákulcsoltam a kezemet Luca nyakára, és követtem a zenét. Kissé nehézkes volt felérnem, de végül megoldottam. Elég jól táncol ő is. De nincs nagy valószínűsége, hogy valaha is foglalkozott volna táncolással. Őszintén? Élveztem. Az egészet. Már kezdek olyan jóban lenni Luca-val, mint Kyle-lal. Sőt… Vagy még jobban? Miután lejárt a szám, megköszönte a táncot. Hirtelen valaki megpöckölte a vállamat.

- Hé, Nicole, a tesód, ki van ütve – mondta Nick egyik osztálytársa.

- Uh. merre van? - sóhajtottam, s indultam a fiú után. Megkértem Luca-t is, hogy jöjjön, mert hátha…

Ott ált Nick, és úgy láttam, éppen magyaráz valakinek. Mikor meglátott, „Odaszaladt” hozzám.

- Jézusom! Nicole! Terhes vagyok! – normális esetben röhögtem volna, de most, inkább aggódtam.

- Igen elhiszem, na, gyere, hazaviszünk – fújtam egy nagyot. A szemem sarkából láttam valamit. Odafordítottam a fejemet, és ijedten konstatáltam, hogy Kyle is egy kicsit…

Bűntudatom lenne, ha most így itt hagynám. A belső jó és rossz énem még vitatkozott egy ideig, aztán döntöttem.

- Luca kérlek, segíts elhozni Kyle-t is!

Kis noszogatás után beleegyezett, és segített. Szóval, én alszok a nappaliban a kanapén, Kyle pedig az ágyamban. Milyen jó éjszakánk lesz! Nehéz volt kicipelni őket, főleg, hogy Nick egyre csak sipítozott.

- Úristen! Óvatosabban! Terhességi fájdalmaim vannak! – jajgatott. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem csak alkoholt ivott, az tuti. Hívtam egy taxit, és megköszöntem Luca-nak hogy segített. Beültem középre, így két oldalamon a jó madárkák voltak.

- Te, tündérkirálynő! Szólj már a mini tündéreidre, hogy hagyjanak békén! Az a bögyöske, ott! – mutatott egy üres pontra a levegőben – folyton molesztál! Kérlek, szólj rá! – nézett rám Kyle.

- Ő, kérlek ne molesztáld - mondtam zavartan.

Nick pedig majdnem bealudt, aztán hirtelen megszólalt.

- Elfolyt a magzatvizem! Atyaég! Siessünk már! – legyezgetett.

Szegény sofőr... Őszintén remélem, hogy nem hívja ránk a diliházat.
 - Figyelj már, tündérke. Beszélhetek veled? 

Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne, de hát… Bólintottam, és vártam, hogy mit szeretne.

- Ez olyan nehéz… Öhh, izé… Néhány napja összevesztem az egyik osztálytársammal… - kezdett bele nagy nehezen Kyle. Várj, most én leszek a lelki tanácsadója?!

- Az egész úgy kezdődött, hogy mikor kirándulni voltunk a barátnőivel beszélgettem, és csippent egyet a telefonja, de ő fürdött. Én megnéztem, és az egyik fiútól jött, aki mostanában mindig vele van. Sőt! Nem is látom, hogy bármennyire is megviselné a dolog! Kerül engem. Ma is volt az iskolában egy buli, és akkor ott táncolt mással egy lassú számra! És idegesít! Rohadtul idegesít, hogy az a kis majom folyton rajta lóg! Az egyik szünetben hátulról át is karolta, szóval lehet, hogy járnak, engem meg magasról leszar! – sóhajtott egyet, majd rám nézett. – Szerinted, királynő, valaha meg fog bocsájtani ezért? – kérdezte csillogó szemekkel.

Ez nagyon megrázott. Én egyáltalán nem kerülöm! Ő kerül! Ember! De lehet csak azért fakadt ki így mert részeg, de azt mondják, hogy a részeg ember igazat mond. Elmosolyodtam, és bíztatóan ránéztem.

- Megfog, én tudom! Hisz elvégre én vagyok a tündérkirálynő – bokszoltam bele a vállába, aztán… Láttam, hogy elaludt. Én itt lelkizek, ő meg bealszik. 

A taxi fékezett egyet, és beállt a házunk elé. 

- Ne segítsek, kislány? – nézett rám zavartan a sofőr. 

- Ha megkérhetem, legyen szíves! – mosolyogtam zavartan. 

A nagy unszolásban felébredt mindkettő, és elkezdte fújni a maga baját. Kinyitottam az ajtót, és becipeltük a fiúkat. Leraktam őket a kanapéra, ameddig kifizettem a sofőrt.

Na, kezdődjék a nehezebb rész. Felhúztam Nick-et, és átdobtam a karját a nyakamon. A lábam már most nem akart megtartani ennyi súlyt. Csiga tempóval próbáltam felvonszolni a szobájába, de ő nem is segített.

- A rohadt életbe Nick, segíts már! – nyögtem ki fájdalmasan.

Iszonyat nehéz volt, körülbelül egy perc alatt haladtunk öt centit. Végül feladtam és elengedtem. Hagytam, hogy a földre huppanjon. Másképp próbálkoztam. Megfogtam a lábát, és úgy húztam fel a lépcsőn. Kicsit sajnáltam, mikor minden egyes fok után koppant egyet a feje. De miután nem láttam semmi jelet arról, hogy fájna neki, folytattam, míg végül elérkeztem a szobájáig. Összeszorítottam a fogamat, és nagy nehezen felemeltem, majd bevonszoltam a szobájába. Nem a legszebben dobtam le az ágyára… Felraktam a lábait, és betakartam. Persze elmaradhatatlan, hogy fájdalomcsillapítót ne rakjak ki neki, mert reggel… Szüksége lesz rá.
Visszasiettem Kyle-hoz, de mikor nem volt a helyén, a szívem egy rohadt nagyot dobogott. Észvesztetten kezdtem el rohangálni a lakásban, aztán… Ott feküdt a hűtő előtt. Elkezdtem szólongatni, aztán mikor nem válaszolt, rávágtam egyet a fejére.
- Huh, mi van? – nézett fel rám, s közben az értelem csakúgy sugárzott a tekintetéből.
- Gyere aludni! – kérleltem, mert őt nem akartam vele is úgy járni, mint Nick-kel.
- Veled? – bámult bamba tekintettel, s miután rácsaptam a homlokomra, végre felindult. Még részegen is perverz…
- Várj egy pillanatot, hozok neked gyógyszert és takarót! – néztem rá tekintélyt parancsolóan, s gyorsan lefutottam átöltözni.
Miután ez megtörtént, megágyaztam magamnak a kanapén és elővettem a fiókból a gyógyszert, majd felbaktattam vele Kyle-hoz. Ez valami vicc? Mindig el kell aludnia? Sóhajtottam egyet és leraktam a szekrényre a fájdalomcsillapítót. Ekkor hirtelen megfogta a derekamat, és behúzott maga elé az ágyba.
- Boo maci, úgy hiányoztál! Szeretlek! – motyogta. Ez most vicc?! Álmában cselekszik, nekem meg itt kell maradnom? Megpróbáltam kijutni valahogy, de olyan erősen szorított, hogy lehetetlen volt. Addig mocorogtam, míg egy normális alvópózt találtam.

*Reggel*
Óvatosan kinyitottam a szememet. Amit tapasztaltam, teljesen meghökkentett. Kyle vállán fekszem, és én átölelem, ő is engem. Mi történt itt éjszaka?! Ijedtemben hátraugrottam, de olyan nagyot, hogy egy koppanással értem földet, mire drága alvótársam is felébredt. Hirtelen ő sem értette, hogy mi van. Végignézett magán, majd rajtam, végül megszólalt.
- Mi a franc történt este? – nyelt egy nagyot, mire ránéztem.
- Idióta! Szimplán annyi, hogy lerészegedtél, én hazahoztalak, és mikor betakartalak berántottál magadhoz! Semmi rossz! Hülye! – zúdítottam rá a szóáradatot, de a végére lenyugodtam.
- Már nem is haragszol? – kerekedett el a szeme, mire elmosolyodtam.
- Nem, Boo maci – röhögtem fel, mire ijedten nézett rám.
- Honnan tudsz róla?
- Tudod, illuminált állapotodban beszéltél egy-két dolgot – kacsintottam rá.
Beletellett kis időbe, míg elmagyaráztam neki mindent, utána pedig átmentem átmentem Nick-hez. Szegényt sikerült megijesztenem, szerintem el is süllyedt szégyenében... Hogy ő terhes?
Vegül Kyle hazament, mi pedig bátyámmal csináltunk ebédet.