9.rész: A barátnő

Halihó! ^^ Ne haragudjatok hogy késtem a résszel, de kicsit ihlet hiányban szenvedtem! :( Jó olvasást! :))

A hétvégi banzáj után az iskola visszakerült a szokásos kerékvágásba, de tényleg. Kyle-lal olyan a viszonyunk, mint régen, és Luca-val is ugyanúgy beszélgetek. Szegény Nick-nek kellett kis idő, mire kiheverte, hogy ő igenis „terhes” volt. Utólag kiderült, hogy Belle-ék hamarabb hazamentek, ugyanis mellettük valakik piáltak, és szegény Yasmen-nek hányingere lett. Hát, úgy látszik nem csak nekem volt „egy élvezet” az iskola buli. 
Végül nagy gondolatmenetemet megszakította egy éles, rikácsoló hang.
- Carney kisasszony! Tudja a választ? Kérem ne bambuljon!
- Mi? Huh, uh… Nem tudom – hajtottam le a fejemet. Utálom az iskolát.
- Rendben, de máskor ne aludjon el nyitott szemmel! – suhintott kettőt a szemem előtt a botjával, mire legszívesebben széttörtem volna a fején. Ehelyett inkább csak lefejeltem a padot.
Szünetben én voltam a legelső, aki kiment a teremből.
- Az a nő utál engem – sóhajtottam Belle-éknek, miközben beleittam a kólámba. Valaki megkocogtatta a vállamat, ezért megpördültem a sakamon, és felhúzott szemöldökkel néztem testvéremre.
- Gyere ki az udvarra kérlek! Fontos – nézett mélyen a szemembe Nick. Sóhajtottam egyet, aztán követtem. Odavezetett az egyik padhoz, ahol állt egy lány. Fekete váll felettig érő fekete haját lágyan fújta a szél, majd mikor meglátott minket, elmosolyodott. Zavartan néztem Nick-re, de ő megállt a lány mellett.
- Nicole, ő itt a barátnőm Sophie. Sophie, ő itt a tesóm, Nicole – mutatott be minket egymásnak, majd kezet ráztunk. Elég szimpatikusnak tűnik, remélem, nem kell csalódnom.
Beszélgettünk még egy ideig és megtudtam róla, hogy Nick évfolyamtársa, és hogy már év eleje óta találkozgatnak. Remek! Nick miért nem mondd nekem el ilyeneket?!

Megbeszéltük Sophie-val, hogy az ismerkedés végett, hogy ma együtt ebédelünk. Tűkön ülve vártam a kicsengetést, s mikor ez megtörtén, mint a szélvélsz, száguldottam az udvarra.. Még nem volt senki ott, ő pedig ott ült mosolyogva integetett nekem. Ez az egész így nagyon szép. Örülök, hogy Nick ilyen barátnőt talált magának, kedvelem őt. Az egész beszélgetés kellemesen zajlott, néha felnevettünk, amikor hirtelen kiszúrtam valamit. Nevetve figyelmeztettem Sophie-t az arcán lévő morzsáról.
- Hé, van valami az arcodon! – vigyorogtam, s ujjammal letöröltem a piszkot.
- Köszi! – nézett rám, aztán, egy pillanatra hirtelen valami furcsaságot láttam a szemeiben, de ezt betudtam annak, hogy fáradt voltam.
Az utolsó órám után kimentem az iskolakapuhoz, és szokásosan vártam Nick-et. Ez azóta ilyen megszokott dolog, mióta ideköltöztünk. Együtt jöttünk, mentünk.
Egyre több diák szállingózott ki az iskolából, én pedig kezdtem egyre türelmetlenebb lenni. Mikor Megláttam Nick egyik osztálytársát, gyorsan odaszaladtam érdeklődni.
- Hé, szia! Nem tudod véletlenül Nick kijött-e már?
- Ah, de, már rég elment! Sophie-val mentek, azt mondta ma hazakíséri, de azt hittük, hogy szólt róla neked – húzta el a száját.
- Ó! Nem gond, azért köszi! – néztem mosolyogva, majd miután elhaladtak mellettem, lehajtottam a fejemet.
Keserű érzés uralkodott el rajtam, aztán hirtelen ismerős hangok csapták meg a fülemet.
- Hát te még mit csinálsz még itt? – visszhangzott egy kicsit az udvaron, mire megfordultam. Kyle, Yasmen és Belle ált előttem.
- Én éppen hazaindultam, és ti? – nem füllentettem olyan nagyot végül is, mert tényleg haza indulni készültem. Bólintottak egyszerre, és összehúzott szemekkel figyeltek, amitől teljesen frászt kaptam. Sóhajtottam egyet s belekezdtem.
- Nick-re vártam, de ő már hazament Sophie-val, és most készültem hazaindulni. És ti mit kerestek itt? – húztam fel a szemöldökömet.
- Korrepetáláson voltunk matekból – nézett komolyan Kyle, mire mind a négyen felröhögtünk. – Büntetést dolgoztunk le –folytatta Yasmen, mire kikerekedett szemekkel, gyanúsan méregettem őket.
- Mit csináltatok, ha? – fontam össze a kezemet magam előtt.
- Utolsó óra után levertünk egy növényt, összetört, és Yasmen annyira röhögött, hogy meghallották a tanáriból. Miután felpucoltuk, ott kellett maradni segíteni a tanárnak valami szarságokat pakolni. Röviden ennyi történt – mondta ki egy szuszra Kyle, s a mondat végén egy nagyot fújt.
- Ahaa – bólogattam. – Én, izé, most megyek, kíváncsi vagyok hogy otthon van-e már Nick – mosolyogtam, s már emeltem a lábam hogy elinduljak, de utánam szóltak.
- Hazakísérünk – közölték határozottan, s mind egyszerre, mire rémülten bámultam rájuk.
- Ezt mikor tanultátok? – kerekedett el a szemem, mire összemosolyogtak. Nevetve megráztam a fejemet. Derűsen telt az utunk, s mikor a házunk elé értünk, Kyle megszólalt.
- Csak nehogy rosszkor nyiss rájuk – vihogott, én pedig unottan megforgattam a szememet. Elbúcsúztam tőlük, s lassan lenyomtam a kilincset. Nevetés hangja csapta meg a fülemet, s szembetaláltam magamat a turbékoló párossal, ahogy mosolyogva beszélgetnek. Először észre sem vették, hogy beléptem, ezért hangosan odaköszöntem.
- HALI! MIKOR ÉRKEZTETEK? – kiabáltam. Mindketten rám néztek, aztán Nick hirtelen a homlokához csapott.
- Jézus, mennyit vártál rám? – nézett rám aggodalmasan.
- Á, csak 10 percet, de nyugi, az egyik osztálytársad szólt – felvettem a műmosolyomat, majd felindultam a szobámba. Ruháimat átcseréltem, s felvettem egy melegítőt és egy fehér pólót majd belebújtam a papucsomba. Arccal beledőltem az ágyba. Magamhoz öleltem a párnámat, és úgy nyüglődtem. Percekkel később valaki kopogott, s Sophie dugta be kíváncsian a fejét az ajtón.
- Nem baj, ha ma itt leszek? Ne aggódj, nem maradok sokat. A tesód azt üzeni, hogy gyere le enni – mosolygott kedvesen, nekem pedig hirtelen iszonyat nagy bűntudatom lett. Hogy én mekkora egy barom vagyok! Hogy lehetek ilyen?
- Persze, megyek! – viszonoztam a mosolyt és gyorsan baktattam le a lépcsőn.

Mindenki habzsolta magába a kaját, amit mellesleg én csináltam.
- Ez Isteni, nagyon jól tudsz főzni! – jó volt Sophie derült arcát látni. Miután végeztünk, Nick felállt.
- Hozok valami édeset! – indult fel a szobájába. Huh, szóval dugi kajája van, mi?
- Sophie, kérsz inni? – álltam fel én is.
- Persze, öhm, miből választhatok?
- Narancslé, Cola, tea, szörp… - soroltam.
- A narancslé jó lesz, köszi – húzta mosolyra a száját, én pedig megindultam a konyhába. Öntöttem egy kancsóba narancslevet, s visszaindultam. Töltöttem Sophie-nak, és leültem, de olyan szerencsétlenül, hogy a kezemmel sikeresen kiborítottam a kancsót. A ragacsos innivaló végigfolyt az asztalon, s Nick barátnője ruháján kötött ki. Félve a szám elé kaptam a kezemet.
- Ne haragudj! Véletlen volt! – szabadkoztam.
- Most nézd meg mit csináltál! Sejtettem, hogy nem kedvelsz, de azért ezt nem kellett volna! – sipákolt. Észrevettem, hogy közben Nick ott állt mögöttem.
Ahogy ott nézett rám...
- Nicole! Hogy lehetsz ilyen gyerekes? Fogd fel, hogy ő a barátnőm! Ne légy ilyen önző ember! – rázta meg a fejét, és Sophie után futott. Ledermedten álltam ott. Szóval, Sophie akkor mégsem olyan, mint amilyennek gondoltam…