6. rész: A kirándulás

Üdv mindenkinek! ^^ Megérkeztem a következővel, jó olvasást! :D

Mikazuki-chan

Reggel kipihentem ébredtem fel. A hétvégem nagyon túlzsúfolt volt, Nick-nek kellett kaját csinálni és vásárolni. Sőt, miután megnyugtattam, hogy nem fog nélkülem éhen halni, feltakarítottam a házat, mert ameddig a drága bátyám egyedül lesz… Hát, majd kiderül, de remélem, nem barmolja szét az egészet, mert kiherélem.

Felszerelkezve, indulásra készen indultunk el az iskolához. Mikor odaértünk, már voltak ott páran. Oda akartam menni hozzájuk, de megakadályozott az, hogy a bátyám a kezem után nyúlt, és visszahúzott.

- Ne hagyj már itt! Éhen fogok halni nélküled! – kérlelt, mint egy óvodás kislány.

- Vettem már kaját, és csináltam is! Ha elfogy, ott a bolt, hagytam pénzt! – szűrtem ki a fogaim között.

- De te vagy a nő! Te takarítasz, te főzöl – sorolta, mire bennem felment a pumpa.

- Ha csak ezekért fogok hiányozni, fogadj cselédet! – mondtam kicsit hangosabban, mire többen is erre fordultak. Mérgesen megfordultam, és már emeltem a lábamat, hogy odamenjek a többiekhez, de ekkor olyan történt, amire nem számítottam.

- Hiányozni fogsz Nee… Nélküled üres a ház, és hogy mos nincsenek itt anyáék, még jobban - suttogta lehajtott fejjel, amire nekem tágra nyíltak a szemeim, és elmosolyodtam. Belenyúltam a zsebembe, és megmarkoltam a dugi édességemet. Megpördültem a tengelyem körül, majd Nick kezébe nyomtam.

- Tessék! Egy kis boldogsághormon! – kacsintottam. – Viszont most tényleg megyek! Szia, Nick!

Nekidőltem a falnak, és vártam. Azt nem tudom, hogy kire, vagy mire, de az mindegy. Nagyon meglepett Nick viselkedése. Nem hittem volna, hogy ezt ki fogja mondani. Kíváncsi vagyok mi lesz, mikor hazamegyek. Viszont telefonon biztos, hogy beszélni fogok vele, hogy megtudjam, nem halt-e még éhen. Gondolatmenetemet megszakította az, hogy valaki leült mellém.

- Helló Nicole! – mosolygott Luca.

- Ó, hali – néztem fel rá, mert vagy 2 fejjel kisebb voltam nála. 

- Adj egy teló számot, szeretnék veled beszélni a kirándulásotok ideje alatt is, ha nem gond – dobott be egy macsó mosolyt. Előkotorásztam a telefonomat a sok pakk közül, majd átadtam Lucának. Megcsörgetett, így az ő száma is bele került az enyémbe.

Elbeszélgettük az időt, közben megérkezett mindenki. A busz is beparkolt a suli elé, ezért megfogtam a táskámat, ami nagyobb volt, mint én, és elindultam a busz felé. Luca kivette a kezemből őket, és odaadta a sofőrnek.

- Köszi, de addig kibírtam volna elcipelni – mosolyogtam rá. Ő csak legyintett egyet. 

- Leléphetnél már, bokszos srác – hallatszott a hátunk mögül, én pedig elkerekedett szemekkel néztem Kyle-ra. 

- Pff, nyugodj le, haver! Cső Nicole, jó szórakozást! – integetett, alakja beleolvadt a többi diák közé.

- Stresszes vagy, Kyle? – néztem rá összehúzott szemekkel.

Belle-ék odajöttek hozzám, és berángattak a busz leghátuljába.

- Ne lökődjél már, a faszom beléd! – hallatszott Kyle hangja. Szegény nem látta, hogy Mrs. Berg ott állt mögötte. 

- Szóval Kyle, azt mondod, hogy szeretnél velem egy faházban lenni? Természetesen megengedem! Sőt, még itt, a buszon is ülhetsz mellém! 

Berg-nek oltári nagy humora van, ezzel a beszólással elérte azt, hogy az egész busz szakadjon a nevetéstől.
Az egész út vidáman telt, és a buszsofőr természetesen nagyon örült neki, mikor nekiálltunk énekelni. Hamar leugrabugráltunk a buszról, s miután a csomagjainkat is megkaptuk, végigpásztáztuk szemünkkel az erdőt, ahol leszünk 4 napig. Folydogált ott egy folyó, aminek kifejezetten örültünk.
Yasmenékkal kerültem egy faházba, s miután mindenki lepakolt, leültünk, s hallgattuk Mrs. Berg-et.
- Gyerekek! Így, az első napra azt találtam ki, hogy mi lenne, ha csapatversenyt tartanánk, de – emelte fel az ujját – a csapatokat nem barátság szerint választom! Nagyjából elosztjuk az erőviszonyokat! – mosolygott, mire morgolódás támadt. Szegény nem sejtette, hogy most sokan magukban hova is küldték.
Végül 3 fiúval kerültem egy csapatba. Attól a perctől kezdve, mikor meghallottam a verseny szót, megkergültem. Belém hasított a vágy a győzés iránt, pedig, ez csak egy játék. Az első feladat a fáramászás volt. Hah! Ez ismerős nekem! A 3 srác úgy nézett rám, mint egy őrültre. A három kismalac, és a farkas. Milyen csodás párosítás.
- Megyek fát mászni! – jelentettem ki, s mikor elkezdődött, gőzerővel kezdtem magamat feljebb juttatni. A végén már csak arra eszméltem fel, hogy elég magasra jutottam, de ez még nem volt elég!
- Nicole! Elég már! A végén még feljutsz a legtetejére! Nyertetek! Csak állj már meg! – kiabált fel osztályfőnökünk. Durcásan kezdtem leereszkedni, és mikor épségben földet értem, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el Mrs. Berg száját.
- Gratulálok. Nicolék csapata megnyerte az első versenyszámot.
Amilyen jól indultunk, utána szörnyű vereséget szenvedtünk. Térdre rogytam, mert egyszerűen megsemmisített a tudat, hogy vesztettünk. Maximalista volnék?
- H-hé, Nicole, hagyd abba ezt a gonosz aura kibocsájtást! – néztek rám ijedten. Felálltam, és gyilkos szemekkel néztem rájuk.
- Nem gondoljátok, hogyha jobban beleadtatok volna mindent, nyerhettünk volna? - kérdeztem ijesztő hangon. Sőt, a képzeletemben még a szemem is világított. Ijedtükben el akartak futni, de utánuk futottam. Valahogy voltak olyan szerencsétlenek, hogy ellöktek, így beleestem a folyóba. Ott hasaltam a vízben és az egész ruhám elázott. Most már biztos vagyok benne, hogy ijesztően nézhettem ki, mert remegve néztek rám. Éppen le akartam őket szidni, amikor egy kiáltást hallottam.
- Zöld! Úristen, zöld neki! – mi van? Mi zöld? Lenéztem. A melltartóm… Zöld. Teljesen átlátszott az egész. Siettem be a faházba, de sajnos páran megláttak, ráadásul valakik hirtelen odakapták a kezüket az orrukhoz, ugyanis dőlt belőle a vér.
Kapkodva vettem át az új ruhát, és a táskámban felkutattam az egyik dugi csokimat.
Elment az idő, s hamar beesteledett. Miután jóéjszakát kívántunk mindenkinek, nekiálltunk készülődni a fürdéshez. Bevállaltam, hogy megyek utolsónak. Addig gyorsan összeszedtem a cuccokat, és megdobtam Nick-ket egy SMS-sel.

„ Szia Nick! 

Remélem még nem haltál éhen, és a ház is egyben van! Jó éjt!

Nicole”

Ahogy felszabadult a fürdő, elfoglaltam. Gyorsan lehámoztam magamról a ruhákat, s élveztem, ahogy a víz tisztára mossa a testem. Törölközővel megszárítottam magamat, majd felvettem a fehérneműket, és visszavettem feléjük a fürdőköpenyt, hogy fogmosás közben ne piszkoljam össze magam. Mikor öblítettem a számat, brekegést hallottam mögülem. Ijedten fordultam meg. Ott állt. Ő. A béka.
- Maradj csak ott, kishaver – gondoltam magamban. Persze, nem hallgatott rám, egyre közelebb jött. Ahogy hátráltam, sikerült seggre esnem. Ő elrugaszkodott, és ráugrott a lábamra. Akkorát sikítottam, hogy szerintem még anyáék is meghallották. Minél jobban próbáltam lerázni, annál jobban kapaszkodott. Belle-ék ijedten tépték fel az ajtót. Ők sem mertek hozzányúlni, ezért nem történt semmi sok. A béka pedig már egyre feljebb mászott, s már a hasamnál járt. Visítoztam egyfolytában, mire többen is bejöttek. Végül Kyle leszedte rólam, és örültem, hogy vettem fehérneműt a köpeny alá, mert a lábaim teljesen szét voltak tárva, és a melltartóm is kivillant egy kicsit. Hálálkodtam neki egy sort, hogy megmentett a gonosz békától.
Immáron pizsamában feküdtem az ágyamon, amikor csipegett egyet a telefonom. SMS-em jött, Luca-tól. Hmm, szóval máris hiányzok?

Sokáig elbeszélgettünk a „bokszos sráccal”, de ettől függetlenül reggel kipihenten ébredtem fel, azt leszámítva, hogy teljesen megfordultam az ágyon, az egyik lábam lelógott a földre, a kezem a fejem fölött helyezkedett el. Bájos reggeli én. Csodás. Mivel a többiek aludtak még, ezért halkan beslisszoltam a fürdőbe, és csináltam valami emberi formát magamnak. Miután a nagy hajzuhatagomat sikerült a fésűvel kócmentessé tenni, magamra kaptam egy egyszerű melegítőt, meg egy pólót, és gyorsan, de óvatosan elhagytam a kunyhót. Leguggoltam a folyó elé, és belemártottam az egyik ujjamat. Hirtelen egy mondat hallatszott a fejemben. „Leléphetnél már, bokszos srác.” Miért volt ilyen dühös? Komolyan, nem értem. S mintha meghallotta volna, hogy róla gondolkodtam, varázsszóra megjelent mögöttem.

- 'Reggelt, Nicole – ásított.

- Neked is – dörzsöltem meg a szemem.

Még elbeszélgettünk egy kicsit, aztán lassacskán előbújtak az emberek a faházakból. Mára egyféle szabadnapot jelöltek ki, ezért legtöbben elmentek a dolgukra. Kb. olyan 10-en ottmaradtunk „Felelsz, vagy mersz?”-et játszani. Törökülésben leültünk, egy nagyobb kört alkotva.

Elég jó dolgok sültek ki, de mikor Kyle mert, teljesen ledöbbentem azon, amit csinálnia kellett.- Puszild meg Nicole orrát – még meg sem történt, de szerintem elég vörös színem lehetett.
- Ne! Én ebben nem vagyok benne… N-ne! – tiltakoztam, de már késő volt, egyre közelebb jött, és, és... Megtörtént.
- Mi van Nicole, meleged van? – röhögtek a többiek. De ne emlékeztessetek rá! Úgy még vörösebb leszek!
A játék végére rengeteg dolog történt. Volt, akin már nem volt póló, volt, akinek tejszínhabos volt a szája, és még sorolhatnám.
Estefelé kint álltunk a folyópartnál, ami tök idilli jelenet volt. 10 diák a naplementében, fújja a szél a hajukat… Persze, ez nem maradt sokáig, mert valamelyik idióta fiútársaság nekirohant a folyónak, de löktek minket magukkal! Amilyen szerencsétlen és esetlen voltam, csak én estem bele újra! Remek… Remélem a héten még tüdőgyulladást kapok.
- Éretlen barmok! – fújtattam, s trappolva indultam el a faházunk felé. Mivel elég késő volt, feleslegesnek tartottam átöltözni, ebből kifolyólag a zuhanyzó felé vettem az irányt. Felvettem a cicás pizsamámat, beleléptem a mamuszomba, s fáradtan dőltem le az ágyra. Csak a plafont bámultam. Teljesen kiürült a fejem, mint a matekórákon. Két szobatársam szinte betörték az ajtót, s rohamozták meg a fürdőszobát.
Mindketten bágyadtan huppantak le mellém.
- Hallod, megharagudtál Kyle-ra az orr puszi miatt? – tudakolódott ásítva Belle.
- Dehogy! – nevettem fel. – Az csak egy buta játék volt – legyezgettem zavartan.
Majdnem bealudtak mellettem, ezért a helyükre zavartam őket, majd álomra hajtottam fejemet.
Kipattantak a szemeim, mikor valaki rázogatta a vállamat. Két barátnőm alakját véltem felfedezni a sötétben.
- Nicole! Valami egyfolytában dörömböl, kaparászik az ablakon – nyökögte vékony hangon Yasmen.
- Hány óra van? – dörzsöltem meg szemeimet.
- Éjfél – húzták el a szájukat.
- Ah… Jó-jó, kimegyek, és megnézem mi az – sóhajtottam. Magamra rángattam a felsőmet, beleléptem gyorsan a cipőbe, s kiléptem a hideg éjszakába. Bőröm a hideg levegő miatt azonnal megborzongott. Sötétség fedett mindent, kissé ijesztő volt. Csak a baglyok huhogását, és tücskök ciripelését lehetett hallani. Elindultam valamerre, hogy megbizonyosodjak a felől, nincs itt semmi, vagy senki. Pár perce sétálgathattam 5 perce, mikor egy ág megreccsent mögöttem. A rémálmaim egyike. Egyedül az erdőben, és valami mögöttem van. Hirtelen megfordultam, de semmi. Még egy reccsenés. Sikítottam volna, ha nem fogják be a számat. Ijedtemben kapálóztam, s megtettem mindent, hogy kiszabaduljak. Támadóm hirtelen szembefordított magával, de keze még mindig a számra tapadt. Mutatta, hogy ne szólaljak meg, majd lassan leemelte a kezét számról.
- Mondd Kyle, te teljesen megőrültél? Azt hittem, valami őrült gyilkos kószál erre! Eszednél vagy? Idióta! – fakadtam ki teljesen, suttogva. Halkan felröhögött, majd beszélni kezdett.
- Berg úgy horkolt, hogy nem bírtam tovább. Aludni nem tudok, és unatkoztam.
- Mi van, ha nem én jövök ki? – húztam mosolyra a számat.

- Á, csak te vagy olyan lökött, hogy éjfélkor kijössz egyedül lámpa nélkül a sötét erdőbe... – mondta egy pimasz mosollyal a száján.

- Pff, akkor vissza is megyek! – tettettem felháborodásomat, s nagy szerencsémre megcsúsztam a vizes leveleket, így nem kellett sok ahhoz, hogy hanyatt essek. Kyle még épphogy utána kapott a kezemnek, így visszahúzva engem. 

- Komolyan, mi van veled? Ez hányadik esésed lett volna? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- A harmadik – sütöttem le a szememet.

- Vagy – gondolkodott el – csak azért csinálod, hogy mindig elkapjalak, ugye? – húzogatta szemöldökét egy idióta grimasz kíséretében. 

- Hülye – nevettem el magam. A hátamat nekitámasztottam az egyik fának, és óvatosan lecsúsztam. Kyle helyet foglalt mellettem. Több perces csend következett be.

- Nem akarsz visszamenni? – kérdeztem halkan, de mikor oldalra fordítottam a fejemet, azt vettem észre, hogy Kyle totálisan bealudt. Lassan elkezdett dőlni oldalra, s mivel én voltam ott, a feje a vállamra esett. Sóhajtottam egyet, s felhúztam a lábaimat. Komolyan, nem gondoltam volna, hogy itt fogok lenni, messze a faházaktól, Kyle-lal. Majd hirtelen eszembe jutott valami, és olyan hirtelen ültem fel, hogy szegény bóbiskoló társam felébredt rám.

- Huh? Mi az? – kérdezte zavartan.

- Belle és Yasmen! Mondtam nekik, megnézem, hogy mi van kint, és valószínűleg azóta is várnak rám – csaptam a homlokomra – gyere!

Ész nélkül rohantunk vissza, nem kis zajt csapva. Lihegve érkeztünk meg. Integettem, s óvatosan benyitottam a faházba remélve, hogy már alszanak. Két kíváncsi szempár fogadott.

- Mi tartott ilyen sokáig? 

- Körbenéztem távolabb is, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg elment – mosolyogtam kínosan.

- Nicole… - sóhajtott Belle. – Láttunk Kyle-lal – fonta össze a kezét maga elől.
- Hehe, hehehe – feszengtem. – Az úgy volt, hogy kimentem… - kezdtem bele.
- Láttunk mindent – legyintettek. A megkönnyebbüléstől egy sóhaj hagyta el a számat.
- Na, spuri aludni, álmos vagyok – biggyesztette le a száját Belle. Rávetődtem az ágyra, és megpróbáltam újra pihenni.
Reggel karikás szemeimet néztem szomorúan a tükörben. Kyle, ezért még megdöglesz!
Felcibáltam magamra minden ruhát, és kikecmeregtem a fürdőből. Kotorásztam kicsit a táskámban, mire megtaláltam a dugi kajámat. Vagy 5 csokit bedöngöltem, plusz egy nyalókát. Éljen a reggeli étkezés. Utána fogat mostam, és hirtelen rám jött a tüsszenhetnék. Tuti, hogy ez a fürdés miatt van. Lebiggyesztettem a számat, s szomorúan huppantam le az ágyamra. Úgy döntöttem, zaklatom kissé Nick-et. Haha!
„Nick! Eltévedtem az erdőben, és nem találok ki! Reggel óta itt vagyok! Félek! „
Egy ördögi mosoly kíséretében pötyögtem ezt a rövid üzenetet. Pár perc múlva érkezett a válasz.
„Jézusom, jól vagy?! Annyira izgulok most, hogy röhögök. Jobbal próbálkozz, hugi!„
Tátott szájjal meredtem a kijelzőre. Mi az, hogy nem veszi be?! Grr! Még egyet csipogott a telefonom.

„Unatkozok, bokszos lány. Gyere már vissza, nincs aki Lacey-t lerendezze! Ez így uncsi. Siess vissza Nicole! Xx Luca„

SMS-eztem vele egész nap, de mondtam neki, hogy órán nem kéne, de ő szó szerint letojta.
Le kellett vonulni, ebédelni nekünk szalonnát kellett sütni.
- Csinálják a nők a főzést! – kurjantotta be valaki. Egy csapat gyilkos szemű lány meredt rá, így inkább visszavonult. Miután megsült, mindenki vadul kezdte habzsolni.
Utána drága lakótársaim felfedezték a dugi édességeim, így osztozva ettük meg az egészet. Kipukkadt hasakkal dőltünk hátra.
Közben végig Luca-val csevegtem, de úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni, és utána folytatom.

Hallottam egy másik hangot is rajtuk kivűl, szóval valakit áthívtak. Gyorsan megszárítottam magam, felkapkodtam a ruháimat, s kiindultam a többiekhez. Nem várt látvány fogadott. Kyle az ágyamon ült, és a telefonom volt a kezébe. Mikor meglátott, annyira megijedt, hogy leejtette, de utánakaptam, s megláttam, mit is nézett annyira. Az SMS-t, Luca-tól.
„Siethetnél már vissza, nincs kit megmenteni! De komolyan. Már hiányollak! :D Csóközön: Lucaaa„
Mérgesen néztem Kyle-ra, majd a kezébe dobtam a telefont.
- Tessék! Mit akarsz még tudni, hm? Elolvashatod az összeset, ha ennyire kíváncsi vagy!
- Pff, kösz nem! – dobta vissza.
- Most mit vagy úgy oda? Nekem kéne besértődnöm, hogy elolvasod az üzeneteimet! – emeltem fel akaratlanul is a hangomat.
- Látom, jól elvagy a bokszos sráccal. Szerintem egy köcsög.
- Mégis miért ne beszélhetnék vele? Ennyi erővel veled se beszélhetnék! Arról meg, hogy ki a köcsög, inkább nem vitázok! – a mondat végére egészen kiabáltam már. Ő megpördült a tengelye körül, kiindult, s jól becsapta maga után az ajtót. Futva utánamentem, s odaordítottam neki.
- Te csak ne csapkodd az én faházam ajtaját! Csak én csapkodhatom! – vágtam be teljes erőből.
- Hohó, mi van itt, gyerekek? Nyugodjatok le! – csitítgatott Mrs. Berg. Trappolva visszamentem, s bebarikádoztam magam, s próbáltam aludni.
Az utolsó napon nem történt semmi, leszámítva azt, hogy teljesen megfáztam. Elég fagyott volt a hangulat, Kyle-lal azóta nem beszéltem semmit. Mikor hazafelé buszoztunk, úgy jött ki, hogy én ültem egyedül. De nem problémáztam, elfoglaltam mind a két ülést, és tájékoztattam Nick-ket arról, hogy hazafelé tartunk.
Alig tudtam nyitva tartani a szemem az út során, többször kirázott a hideg is. Ha ez az miatt van, mert az idióták miatt beestem a folyóba, kinyírom őket.
Kínkeserves percek teltek el, mire leparkolt a busz a suli előtt. Nick természetesen már ott állt.
- Sziaa! – öleltem meg, amit viszonzott is. Nem fog most már éhen halni. Haha.
- Milyen volt? – tudakolózott.
- Az eleje jó. A vége szörnyű – sütöttem le a szememet. Végül el kellett neki mesélnem az egész sztorit. Az út közepe felé jártunk, amikor aztán a térdeim nem bírták, én pedig kis híján összerogytam. Nick fogta meg a derekamat.
- Te jó ég! Lázas vagy! – fogta meg a homlokomat. Nagyon nem voltam magamnál, ezért az ölébe vett, és úgy vitt haza.